2017. december 29., péntek

Victoria Aveyard - Vörös királynő

Oldalszám: 422
Kiadó: GABO
Eredeti cím: Red Queen
Fordító: Kleinheincz Csilla
ISBN: 9789634061144
Országos megjelenés: 2015
Moly.hu: XXX

Fülszöveg: 
AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Véleményem: 
Meg nem tudnám mondani, hogy pontosan mióta szemezek ezzel a könyvvel, de minimum egy éve, az biztos. A könyvtárban viszont mindig csak a második részét láttam (vagy azt se), és csak most sikerült megkaparintanom.

Érdekes ez a könyv. Napokat ültem rajta, miután elolvastam, mert egyszerűen nem tudtam, mit gondoljak róla. Az egyértelmű volt, hogy tetszett, de nem akartam, hogy ez elvakítson és ne vegyem észre a hibáit - megtörtént már. Túl sokszor. És mindig utólag jöttem rá, amikor már kitettem a véleményt. Ezt a hibát elkerülendő, adtam időt magamnak (úgyis jobb, ha le tud ülepedni a KMK cikkem).

Kezdjük az alapfelállással. Van nekünk egy disztópikus világ, ahol kétféle ember létezik; Vörös, olyan, mint a mai átlag ember, és Ezüst, ezüst színű vérrel és természetfeletti képességekkel. Az Ezüstök uralkodnak és fényűzésben élnek, a Vörösök pedig szolgálják őket, teljesen alájuk vannak rendelve és nyomorognak. Gyakorlatilag rabszolgák.
Főszereplőnk, Mare Vörösnek születik, de kiderül, hogy rendelkezik bizonyos képességekkel, és bizonyos szerencsétlen eseménysorozatoknak köszönhetően Maven, a fiatalabbik herceg jegyese lesz, és a politikai játszmák közepébe csöppen.

Na most, valóban sok dolog tetszett ebben a könyvben.
Egyrészt maga a világ. Sokat a múltról ugyan nem tudunk, de valaminek az eredményeként kétféle ember él a Földön, és megvannak köztük a különbségek. Aki erősebb, az van felül, az a csúcsragadozó. És ezek nem mi vagyunk. Nem az egyszerű, pirosan vérző, hétköznapi ember, hanem az, akinek fizikailag nagyobb ereje van. Érdekes ebbe belegondolni, hiszen a könyv kegyetlenül az arcunkba mondja, hogy az ember azért van a tápláléklánc csúcsán, mert szerencséje volt, és így alakult. Ha megjelenik egy nála fejlettebb faj, akkor lőttek az uralmunknak.

A hangsúly - félig - a hatalmon van, a hatalomvágyon és azon, hogy a legtöbben mit meg nem tesznek érte. Egyszerűen ilyen faj vagyunk, sokkal többen vágynak arra, hogy mások fölött állhassanak, mint ahányan nem, és ez elkeserítő, de igaz. Könyvünk szereplői közül rengetegen semmi másra nem vágynak. Nem számítanak a kincsek, sem a jólét, az számít, hány ember fölött uralkodsz, és a tudat, hogy mennyi mindent tehetsz meg.

A hangsúly másik fele pedig a bizalmon és az áruláson van. A könyvben sokszor feltűnik a mondat: "Bárki bárkit elárulhat." És ez így is van. Senki ne ringassa magát abba a hitbe, hogy szeretett főszereplőnk nem teszi meg.
Az elején ezt a dolgot nehéz átérezni, mert még nem ismerünk senkit és nem látjuk át a helyzetet, de a könyv második felében, már világos, hogy az írónő ezt a mondatot komolyan gondolta. Senkiben sem lehet bízni, mert lehet az akár a jó cél érdekében is, de mindenki elárulna szinte mindenkit. És persze feljön a kérdés, hogy a cél valóban szentesíti-e az eszközt, bár ezt a könyv nem dolgozza ki túlzottan, pedig ez egy jó lehetőség.

Javarészt a szereplőkkel is elégedett voltam, bár ilyen téren még van hova fejlődni. Nagyon kíváncsi lennék, hogy Mare karakterével mit kezd a szerző a későbbiekben, ugyanis ő a főszereplőnk és egyelőre "jóként" van beállítva, de azért érdekes egy gondolkodásmódja van. Ebből kétféle dolog lehet. Az egyik, hogy ez tudatos és Mare később rájön, hogy változni kéne, vagy nem az, és lesz nekünk egy borzalmas főszereplőnk, akiről el kéne hinni, hogy példakép. Az előbbi megoldásért jár a piros pont, az utóbbi esetében viszont verni fogom a fejem a falba.
Rajta kívül még a két herceget ismerjük meg jobban, a többiek eléggé háttérbe szorulnak, vagy csak apró információmorzsákat kapunk róluk. Cal és Maven érdekesek, és kellőképpen élőek, de nem kiemelkedően kidolgozottak. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mit kezd velük a következő rész.

A megfogalmazás tetszett, egy kicsit különleges volt és a fordítónak is jár a piros pont.

Ami igazán berántott, az azt hiszem, a hangulat volt. Az ugyanis meglehetősen erős, és nem nagyon ereszti az embert.
A cselekménnyel már voltak gondok. Valahogy az ember nem érzi a tettek és történések súlyát, a csavarok kiszámíthatóak, és végül is nem tudjuk, hogy hova akar kilyukadni ez az egész - ami nem lenne baj, de végig volt bennem egy olyan érzés, hogy az írónő se tudta. A vége jó volt, kellőképpen pörgős és izgalmas, éreztük a dolgok jelentőségét, és volt tét, de közben a politikai események szólhattak volna sokkal nagyobbat is. Kár érte, mert az ötlet nagyon jó, de a kivitelezés ilyen téren elég gyenge.

Ettől függetlenül olvasom tovább a sorozatot, és reménykedem, hogy az írónő tanult a hibáiból és a második rész már olyan területeken is jól fog teljesíteni, amelyeken az elsőnek nem jött össze a dolog.

Borító: 
Én odáig vagyok érte. Egyszerű és szép, de mindent elmond, amit kell, tökéletesen passzol a tartalomhoz és igényes.
Viszont nálunk a GABO adta ki, akiknél nem újdonság, hogy szétesnek a könyvek - az addig oké, hogy könyvtári, de az azért egy kicsit erős egy 2015-ös könyvtől, hogy darabjaira hullik a kezemben. Szó szerint.

Kedvenc idézet(ek): 
"Láng és árnyék. Az egyik sem létezhet a másik nélkül."

"– Hasonlóképpen, úrnőm.
– Ne nevezz így!
– Ahogy kívánod, úrnőm."

"Mindegy, milyen színű az ember vére, mindig elbukik."



Röviden összefoglalva:
Hibái ellenére én tudom ajánlani. Van benn egy-két elgondolkodtató dolog a világából adódóan, és eléggé olvastatja magát, szóval ha az ember vevő az ilyesmire és épp nincs mit olvasnia, akkor nem rossz választás.

2017. december 22., péntek

Könyvmolyképző kiadó és egy besokallt könyvmoly

Akár hiszitek, akár nem, én egy elég türelmes ember tudok lenni. Ezzel a kiadóval konkrétan évekig voltam türelmes. Mostanra viszont betelt az a bizonyos pohár, sőt, elúszott az egész szobám.

Az alaphelyzet az, hogy a KMK az egyik legnépszerűbb kiadó az országban, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Brutális energiát ölnek a marketingjükbe, gyakorlatilag mindenhol ott vannak, ha könyvekről van szó, lecsapnak a nemzetközi bestsellerekre, és tény, hogy ők adják ki a legtöbb YA könyvet.
Na most, aki már járt a blogon, az valószínűleg tudja, de aki nem, annak mondom, hogy a szívemen viselem a YA könyvek ügyét. Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg ezeknek nagyobb része borzalmas, mint jó, és azzal is, hogy szinte csak ezek népszerűek, de én akkor is hiszek bennük. A YA egy olyan kategória, ami betölthet egy hatalmas lyukat a könyvek között, és beszélhet egy olyan korosztályhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, hogy valaki beszéljen hozzájuk. Igyekszem népszerűsíteni a jól sikerült darabokat és a saját határaimon belül olyan irányba terelni ezt az egészet, amilyenbe szerintem mennie kéne, még ha csak pár embert is érek el vele.
Emiatt a rossz YA könyvektől gyakorlatilag fizikai fájdalmat érzek, és a Könyvmolyképző kiadó nem könnyíti meg a dolgomat, az egyszer biztos. És ez csak egy apróság a sok közül.
Ebben a bejegyzésben összeszedtem néhány pontban, hogy mik a problémáim, még ha nem is megyek vele semmire (legfeljebb annyira, hogy kihajítanak minden KMK csoportból).

1. Mi itt könyvmolyokat akarunk képezni!
Persze, és én vagyok a világ első számú Alkonyat rajongója. (Spoiler alert: olyan távol állok tőle, mint az említett sorozat a minőségtől)
A Könyvmolyképző kiadó előszeretettel hangoztatja, hogy céljuk az olvasás megszerettetése a fiatalokkal, szeretik a könyveket, a kiadóvezető pedig előszeretettel hívja magát hivatásos könyvrajongónak. A valóságnak ehhez nem sok köze van, viszont nem hangzik olyan szépen és előnyösen.
A KMK, mint minden kiadó, könyvkiadásból él. Magyarul keresni akar rajta. És ezzel nincs is semmi gond, csak nem kell mellé a műsor.
Mivel először az agyatlan, sablonos YA könyvek jöttek be, most is azokra teszik a hangsúlyt, azokat reklámozzák ezerrel, hiszen annak az agyatlan bandának, aki mást még nem is fogott a kezében, nyilván ez fog kelleni. A funkcionális analfabéta fiatalok lettek a célközönség, és olyan könyveket adnak el nekik tömegesen, amik nem hogy nem teszik őket műveltebbé, de a maradék agysejtjeiket is elüldözik.
Erre még rá is tudnám mondani, hogy elfogadható, ha nem lenne ott mellette a kerítésszöveg az olvasás népszerűsítéséről és az irodalom szépségéről.

2. A minőség fontos
...az olvasónak legalábbis biztosan, a kiadónak viszont biztosan nem. Engedjük most el az olyan apróságokat, mint hogy az utóbbi években olyan papírra nyomtatnak, amit én nem csúfolnék papírnak, és térjünk át a komolyabb gondokra.
Egyrészt, a fordítások sokszor annyira nyakatekertek, hogy ennyi erővel maradhattak volna angolul/németül/stb. is, mert ugyanannyira lenne érthető a dolog.
Másrészt, helyesírási hibák - dögivel. És akkor ennek az egésznek a tetejére koronaként odakerülnek az elgépelések is, csak hogy teljes legyen a gyűjtemény.
Ott van például a Végzet ereklyéi sorozat, az Üvegtrón, vagy a Tüskék és rózsák udvara, de az eddigi legbrutálisabb, amivel találkoztam, az Árnyék és csont. A könyveik jelentős része hibát halmoz hibára, a szóismétlések nem férnek el lassan a félregépelésektől, és sokszor egész bekezdéseket nem lehet értelmezni. És a legrosszabb, hogy ez a gyerekkönyvekben is jelen van - de hát bizonyára időben el kell kezdeni megtanítani az embereket helytelenül írni.
Egy kisgyerekben akaratlanul is megragadnak a dolgok, amiket olvas, rosszul fogja megjegyezni a szavak helyesírását, és ez brutálisan káros.
És félreértés ne essék, nem azzal van a baj, hogy az író/fordító hibázik. Azzal van a baj, hogy a lektorok ezek alapján úgy léteznek, hogy sehogy. Az ő feladatuk lenne kiadás előtt átnézni a könyveket és kiszúrni az ilyen hibákat. Bár lehet, hogy kiszúrni kiszúrják, csak a kijavításukig nem jutnak el. Ezt bizonyára elfelejtették nekik kiadni.

3. Majd ők megjelentetik a nemzetközi bestsellereket Magyarországon is!
Megteszik, semmi kétség. Laza 4-5 (vagy akár 10-15) évvel azután, hogy az adott könyv bestseller lett. Értem én, hogy a rohanás nem tesz jót az egészségnek, és a teknősök remek példaképek sebesség tekintetében, de én kapásból tudok mondani jó pár embert, aki egy kicsit sokallja azt a négy évet, amit az Olimposz vérének megjelenésére várunk.
Kifogás az persze mindig van, meg ígéretek is. Mindig megkapjuk, hogy mert a fordítás, mert a lektori munka, mert a nyomtatás. Tekintve, hogy a fordítások úgy néznek ki, mintha szerencsétlen fordítók fél hónapot kaptak volna, lektori munkának meg évek óta nyomát se láttuk, így csak az utolsó pont marad, és erősen kétlem, hogy évekig tart kinyomtatni egy adag könyvet, hacsak nem az egész bolygó népességére nyomtatnak, ami azért nem túl valószínű.

4. Aranymosás
Nem kívánok erről kisregényt írni, nemrég Lyla fantasztikusan összeszedte, hogy mik a problémák ezzel a pályázattal, ha valaki még nem olvasta a cikkét, akkor ide kattintva megteheti.
Egy pályázat, amiért hálásnak kellene lenni, de ha jobban belegondolunk, ezer sebből vérzik, és ha valahol az elején még volt is benne jóindulat, mostanra a pénzszerzésről szól, és arról, hogy az amatőr írók minden reménysugárba belekapaszkodnak, a kiadó meg remekül ki tudja ezt használni. De a kerítésszöveg mellette gyönyörűen hangzik, ez való igaz.

5. Rendelj tőlünk, és most ajándék instant idegösszeomlást is kapsz!
A rendeléseimet eddig nagyjából jól kezelték, nyomon követni nemigen lehetett, de minden rendben volt, a csomagok időben kijöttek, nem kevertek össze semmit, stb.
Most azonban sikerült olyan tapasztalatot szereznem, amiből azt hiszem, elég is volt ennyi.
Még december 3-án megrendeltem négy könyvet, három közülük előrendeléses, de mivel azt írták, az egyik 9-én, a másik kettő 15-én jelenik meg, biztos voltam benne, hogy karácsonyra megjönnek. Még azt is beleszámoltam, hogy pár napot csúsznak a megjelenések.
A feladás napjának 20-át írták, de 20-án nem adtak fel semmiféle csomagot, az egyik könyvhöz a weboldalukon meg kecsesen odavágták, hogy elfogyott. Aztán mégis megjött, de az egyik könyv konkrétan sérült, és ezt a tényt teljesen ignorálják. Kedvem lenne visszaküldeni, de mivel rokon kért meg, hogy rendeljem meg, már nem fogok karácsony előtt bekeverni.
Egyébként mindeközben semmiről sem tájékoztattak, ha valaki rákérdezett, jöttek a kifogások, de folyamatosan ellentmondanak maguknak, ami azért elég gyanús tud lenni. És meg lehet érteni, hogy lépnek fel komplikációk. Azt nem lehet megérteni, ahogy ezt lekommunikálják a vevők felé.

6. Kíváncsiak vagyunk a véleményedre!
Legalábbis amíg pozitív, és jó fényben tüntet fel minket.
A kiadó elég aktív a szociális médiában, és fel is figyelnek a bloggerekre, akik a könyveikről írnak. És akik számukra kedvező véleményt írnak, azt gyakran fel is kapják. Alapjáraton ezzel nem lenne probléma, hiszen nyilván nem a negatív kritikákat fogják kitenni ország-világ elé. A probléma azzal van, hogy ez már ott tart, hogy mindegy, mennyire értelmes és jól kifejtett az a vélemény - ha pozitív, akár a saját oldalaikra is kiteszik. Erre sok blogger felfigyelt, és sajnos akadnak páran, akik pont emiatt hirtelen mindent megszeretnek. Vörös Pöttyös? Ó, hát akkor egyértelműen tökéletes, természetesen.
A világért sem akarok ünneprontó lenni, de ha a Vörös Pöttyösök felét lehet könyvnek nevezni, akkor már sanszos, hogy sokat mondtam. Amivel szintén nem lenne baj, ha nem hazudnánk tele az internetet azért a néhány-száz kattintásért.
A másik gond, hogy ehhez a negatív véleményekkel kapcsolatban a másik véglet társul. Magyarul: igyekezzünk elnyomni őket! Nincs negatív kritika, nincs hiba a könyvben, nem igaz? Bár a VP facebook csoportjában általában kiengednek ilyeneket is, volt rá egyszer példa, hogy nem engedélyezték a bejegyzésem, és egyszer az egyik KMK csoportból ki is tettek. Szabad véleménynyilvánítás van - csak te számolsz a következményekkel. Végül is a teljes társadalomban ez a szabály érvényes.

7. Mindezek után természetesen még te érezd rosszul magad, ha valami nem tetszik
A marketing hatalmas, folyamatosan megy a pörgés, és a hűséges vásárlók, akiket sikerült megvenni pár kockahassal és szépen csillogó szemmel a borítókon, bármikor leszedik a fejed, ha támadni mered a kiadót, és a negatív kommenteket is nagyon gyorsan el tudják tüntetni, ha rontja az összképet. Mivel más kiadó nem fektet a reklámozásba és a szociális médiában való jelenlétbe annyi energiát (mondjuk úgy, hogy tudnak felnőttként viselkedni), így azoknál ilyen gond nincs. Megveszed a könyveket, ha írsz valamit, bárki láthatja, jöhet hideg-meleg, nekik igazából mindegy, nincs is nagy felhajtás, minden lezajlik csendesen és ez rendben is van így.
A KMK azonban gyakorlatilag ezekből él, és talán az elején nem így volt, de most már mást sem csinálnak, csak hülyítik a népet. El lehet hinni a hazugságaikat, csak felesleges, mert attól még nem válnak igazzá. Azt táplálják bele az olvasóikba, hogy amit csinálnak az szép és jó, és gyakorlatilag ott tartunk, hogy az szégyellje magát, aki mégse így érez.
A baj csak az, hogy jelenleg Magyarországon a KMK dönti el, hogy mit olvasnak a fiatalok. Eljutottak oda, hogy a tizenévesek és a gyerekek figyeljenek rájuk, és ha könyvet vesznek a kezükbe, az valami katasztrofális Vörös Pöttyös legyen, vagy valami hasonló. Van, aki innen továbbjut, és rájön, hogy a Luxent, a Csitt, csitt-tet és társait nem lehet könyvnek nevezni, de van, aki sajnos megreked itt, és mivel a kiadótól kapja a támogatást, hogy igen, olvasd csak, nem is fog elgondolkodni, hogy ezeknek több a kára, mint a haszna. A könyveknek elvileg az értelem és a gondolkodás mellett kellene lenni, és a KMK ezzel teljesen szembemegy a pénz érdekében, és az arcunkba hazudja, hogy ő ilyet ugyan nem csinál. És a hazugság része a legnagyobb probléma.

Félreértés ne essék, én itt nem az olvasókat akarom támadni, nem is magukat a könyveket vagy a szerzőket. Még a kiadót sem, egyszerűen úgy gondoltam, itt az ideje, hogy mindezt összeszedjem. Ugyanis érdemes elgondolkodni rajta, hogy a nagy kedvenc ígéretei, állítólagos elvei és céljai mennyire valósak, és meddig jó mindent elhinni és vakon menni azután, aki a leghangosabban mondja a legszebben hangzó hazugságokat.







2017. december 14., csütörtök

Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala

Oldalszám: 390
Kiadó: Agave Könyvek
Eredeti cím: The Hunger Games
Fordító: Totth Benedek
ISBN: 9786155049675
Országos megjelenés: 2011
Moly.hu: XXX


Fülszöveg: 
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Véleményem: 
A héten betegállományban vagyok, és mivel a könyvtárig sem tudnám elvonszolni magam, és minden érdekesebb, mint az aktuális kötelező olvasmányom, elkezdtem elővenni a nagy kedvenc disztópiáim első részét. Először az Éhezők Viadalát, majd a Beavatottat, most pedig a Delíriumnak tervezek nekiugrani. Mivel ezekről úgysem írtam, mert még nem volt meg a blog, amikor olvastam őket, két legyet ütök egy csapásra.

Az Éhezők Viadalához sok minden köt. Egyrészt, ez volt az első saját könyvem - az első olyan, amit nem kölcsönbe kaptam, és nem is anyukámtól nyúltam le. Egy iskolai díjhoz kaptam könyvutalványt, amiből futotta az egész trilógiára, amit egyébként két nap alatt ki is végeztem, és utána hetekig nem tudtam magammal mit kezdeni.
Másrészt, ez volt az első disztópiám, és emiatt szerettem bele a műfajba.
Harmadrészt, olyan társadalomkritika van benne, ami a mai napig meghatározza a gondolkodásmódomat.

Na de kezdjük az elején.
Történetünk egy nem túl fényes jövőben játszódik, az összes megmaradt ember Észak-Amerikában él, amit tizenkét körzetre osztottak. Központja a Kapitólium, akik itt élnek, azok azt sem tudják, mihez kezdjenek magukkal, felveti őket a pénz, luxusban élnek. A 12 körzetben azonban más a helyzet, hol jobb, hol rosszabb, de sehol sem valami fényes. Az emberek halálra dolgozzák magukat aprópénzért, éheznek, nélkülöznek, nyomorognak. Ráadásul minden évben megrendezik a Viadalt, ahol minden körzetnek ki kell választani egy 12-18 éves fiút és lányt, hogy aztán élet-halál harcot vívjanak a többi kiválasztottal az arénában.
Így kerül ide főszereplőnk, Katniss is, aki a húga helyett jelentkezik.

Kezdjük ott, hogy történet.
Engem sokadig alkalommal is hozzáragasztott a fotelhez, amiben elkezdtem - és befejeztem. Ez egy igazi, profi "olvastatja-magát" könyv, ami egyszerűen nem hagyja magát letenni. Mindig történik valami, ráadásul az egész érdekesen és izgalmasan van megírva.
Egyszer sem éreztem azt, hogy egy-egy részlet felesleges, vagy hogy valami rossz helyen van, jól ütemezett az egész, ráadásul egy különleges történet.

Aztán, a világ. Engem igazából félig ezzel vett le a lábamról már az első olvasáskor is. Sok rajongója van a trilógiának, de sokan támadták is, pedig olyan brutális és rémisztően igaz társadalomkritika van benne, hogy attól az életkedvem is elmegy.
Az a helyzet, hogy Suzanne Collins sajnos valamilyen szinten jósolt. A kapitóliumiak lelketlensége kezd a mostani fiatalabb generációkra emlékeztetni. Sajnos egyre biztosabb vagyok benne, hogy sok unatkozó, gazdag ember nézné a Viadalt, ha lenne, és nem elborzadna a gondolattól, hogy ilyen létezik, hanem örülne, hogy végre történik valami izgalmas. A felső tízezerből sajnos sokan annyira hozzászoktak a kényelemhez, és hogy mindent megkaphatnak, amit csak akarnak, hogy már minden unalmas nekik, értékrendjük gyakorlatilag nincs is, és épp ezért lassan beillenének a kapitóliumi tömegbe.
Mindezt úgy, hogy a világ más pontjain éhen halnak az emberek.

Szóval igen, írónőnk remekül rátapintott a lényegre ezzel a jövőképpel, és nem is finomkodik. Katnissen keresztül kegyetlenül őszintén közli a véleményét az emberekről és a társadalomról. És szerintem ettől lesz Az Éhezők Viadala igazán nagy könyv, és ez emeli ki a többi YA disztópia közül.
Van egy hihetetlenül részletes világunk, olyan üzenettel, amin mindenképpen megéri elgondolkodni, mert aktuális, és ezeket a problémákat nem szabadna ignorálni, mert attól nem szűnnek meg.

A másik, amit nagyon szeretek a trilógiában, és bár főleg a második könyvben kerül előtérbe, de már itt is van szerepe, az a forradalom kibontakozása. Tökéletesen belelátunk a körzetek helyzetébe, és átérezzük azt, ami a lakóikat hajtja. Az írónő tökéletesen írja le, hogy hogyan lesz a csendben tűrésből forradalom, lépésről lépésre nyomon követhetjük, ahogy egyre többen besokallnak, és azt mondják, hogy elég. Az olvasó teljesen úgy érezheti, hogy részese ennek az egésznek, ő is egy felkelő, ő is a körzetek szabadságáért harcol.

Na és a szereplők. Ez az egész nyilván nem működne erős karakterek nélkül, de nem kell félni, van belőlük bőven.
Katniss már régen is nagyon mély nyomot hagyott bennem, és a mai napig pozitív példaként emlegetem. Nem lesz egyik napról a másikra mindenre-képes istennő, hanem abból gazdálkodik, ami van. Kihasználja a talpraesettségét, ami nélkül eddig sem maradhatott volna életben, azt, hogy ismeri az erőt, hogy tud mászni és hangtalanul közlekedni, és hogy nem hülye. Ésszel él, nem pedig erővel, mert tisztában van vele, hogy utóbbiból másoknak sokkal több van, mint neki. Gyanakvó és bizalmatlan, ami néha valóban hátrány, néha viszont megmenti az életét.
És igen, Katniss nem tökéletes. Mint mondtam, bizalmatlan, túlontúl is, durva és könnyen megbánt másokat. Ami különlegessé teszi, az az igazságérzete, az, hogy a jég hátán is megél, és hogy nem nyugszik bele a dolgokba. A körülmények sodorják oda, ahova jut, de ezek nélkül a tulajdonságai nélkül egyszerűen elbukna és kész.

Peeta egészen más. Jószívű és határozott, ugyanakkor van annyi esze, hogy tudja, a büszkeség néha nem vezet sehova, legfeljebb oda, hogy alulról szagolhatja az ibolyát.
Érdekes őket Katniss-szel látni. Annyira különbözik ugyanis a gondolkodásmódjuk, hogy gyakorlatilag az egész könyvön keresztül más világban élnek. Furcsa ez az egész, de mindenek előtt fájdalmas, amikor a végén találkozik egymással a két látásmód. Csendesen megjegyzem, hogy én még most is stabilan állítom, hogy Katniss és Gale sokkal jobban összeillettek volna, de azért így is érthető ez a szerelmi szál, és teljesen át tudtam érezni.

De nem ők viszik ketten a hátukon a könyvet.
Ott van még Haymitch, aki gyakorlatilag az eszet képviseli, és nekem hatalmas kedvencem, ott van Effie, aki a Kapitóliumban nőtt fel, és ennek megfelelően teljesen vak, de azért nem menthetetlen, ott van Cinna, aki az értelmet és az érzelmeket képviseli a Kapitólumon belül, ott van Ruta és Prim, és nem szabad megfeledkezni a Viadal többi résztvevőjéről sem.

Az egyetlen dolog, amibe néha bele tudtam kötni, az a fogalmazásmód. Néhol egy kicsit túlságosan közönséges, sokkal inkább konyhanyelv, mint irodalmi, de igazából felfoghatjuk úgy is, hogy az előadásmód miatt ez szükséges.

Borító: 
Én odáig vagyok érte. Mostanra biztosan érzelmi okok miatt is, de emlékszem rá, hogy eleve is tetszek. Tökéletesen illik a könyvhöz, szerintem nagyon szép, egyszerű és igényes.

Kedvenc idézet(ek): 
"– Pusztítani sokkal könnyebb, mint teremteni."

"Az ostoba emberek veszélyesek."

"– Különben is, hol van Hyamitch? Nem kellene itt lennie, hogy megvédjen bennünket ezektől az őrült ötletektől? – kérdezi Peeta.
– Ennyi alkohollal a vérében talán jobb is, hogy nincs nyílt lángok közelében – jegyzem meg."

Röviden összefoglalva: 
Szerintem rengetegen vannak, akinek már nem kell ajánlani, de ha valaki még nem olvasta, én nagyon ajánlom. Brutális társadalomkritika egy izgalmas történetbe csomagolva, felejthetetlen karakterekkel, és egy mostanra legendás forradalommal.


2017. december 3., vasárnap

Rainbow Rowell - Carry On

Oldalszám: 522
Kiadó: Macmillan
ISBN: 9781250135025
Megjelenés: 2015
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Simon Snow just wants to relax and savor his last year at the Watford School of Magicks, but no one will let him. His girlfriend broke up with him, his best friend is a pest, and his mentor keeps trying to hide him away in the mountains where maybe he’ll be safe. Simon can’t even enjoy the fact that his roommate and longtime nemesis is missing, because he can’t stop worrying about the evil git. Plus there are ghosts. And vampires. And actual evil things trying to shut Simon down. When you’re the most powerful magician the world has ever known, you never get to relax and savor anything.

Véleményem: 
Szögezzük le: én szeretem Rainbow Rowellt. Sőt, nagyon szeretem Rainbow Rowellt.
Valószínűleg pont ezért van, hogy ezt a könyvet egyszerűen nem tudom hova tenni.
Valószínűleg csak az fogja érteni, miről van szó, aki olvasta az írónő Fangirl című könyvét. Abban ugyanis főszereplőnk egy fanfictiont ír egy abban a világban hihetetlenül népszerű könyvsorozatról, melynek címe Simon Snow. Na most egy elismert tény az, hogy a Simon Snow gyakorlatilag egy Harry Potter, csak gondolom baj lett volna a jogokkal, vagy valami.

Rainbow Rowell sokat gondolkodott ezen, és megírta a saját Simon Snow könyvét, ami se nem olyan, mint a Fangirlben szereplő regények, se nem olyan, mint a főszereplő fanfictionje, hanem írónőnk saját verziója.
Ez amúgy egy olyan dolog, amit csak egy íróból néz ki az ember, és a felállást imádom. Főleg, hogy szerintem hasonló helyzetben én is megcsinálnám.

Na most, nem mondom, hogy nem tetszett egy kicsit a könyv, vagy hogy utáltam, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem szerettem.
Jobban végiggondolva ennek két fő oka van:
1. Szeretem a Harry Pottert (ez a finom és nőies megfogalmazás).
2. Nem shippelek Drarryt (Draco x Harry).

A Carry On nem rossz.
...annyira. Van nekünk egy varázsvilágunk, viszonylag kidolgozott, az írónőtől már megszokott erős és szinte élő karakterek (javarészt), egy nem annyira vészesen rossz szerelmi szál, és olyan megfogalmazás, ami nem nagyon engedi, hogy letedd.
Vagyis nem engedné, ha az embernek lenne szabadideje.
Szóval igazából minden megvan egy középkategóriásan oké könyvhöz, és azt is fel tudom dolgozni, hogy miért szeretik olyan sokan. De van itt valami, amit egyáltalán nem tudok elengedni.

És ez a Harry Potter párhuzam. Pedig megpróbáltam. Esküszöm, hogy megpróbáltam. Igyekeztem elvonatkoztatni, mert meg akartam tapasztalni azt, amiért a könyv rengeteg rajongója odáig van. És nem jött össze.
Igazából szinte lehetetlen is, ha az ember olyan harmincszor olvasta el a Harry Potter sorozatot, és kívülről tudja az egészet.
A hasonlóságot pedig senki sem akarja leplezni, hiszen innen született az egész. Rengeteg a Drarry shipper, és ha már ott nem kaphatják meg, amit szeretnének, akkor majd itt, ami igazából tetszik. Csak én nem shippelem őket.
Fejtegethetném, hogy miért, de igazából a hangsúly nem azon van, engedjük el.

Szóval önkéntelenül is a Harry Potterhez mértem, és valljuk be, ahhoz azért nem nagyon mérhető. Kezdjük ott, hogy a Harry Potter hét könyv, ez meg egy, és egy könyv alatt igyekszik úgy felépíteni a dolgokat, mint ahogy Rowling csinálta hosszú évek munkájával. Ez egyszerűen nem működik. Az ötszázvalahány oldalból kétszázötven azt taglalja, hogy mi történt az elmúlt hét évben, amit az olvasó nem követhetett nyomon, mert arról nem szól semmi. És ez a rész még akkor is frusztrálna, ha nem lennének ott a fent megnevezett gondok.

Aztán. Emiatt a hiány miatt a szerelmi szál is sérül. Baz csak a könyv harmadánál jelenik meg, holott ő ennek a szálnak az egyik fele. Simonról tudjuk, hogy sérült és hogy jó ember, de ezt is csak másodkézből - holott ő aztán jelen van a könyv elejétől. Épp ezért előbbi szereplőnket nagyon megszerettem és rá tudom mondani, hogy igen, ő egy Rainbow Rowell karakter, utóbbit már nem annyira. Penelope-ot szerettem, de nem nőt különösen a szívemhez, Agatha érdekes, mint karakter és tetszett az, ahova és ahogyan a szála ment, de ennyi és nem több.

A világ oké, de csak nagyjából, a lények jönnek-mennek, de még átgondolva sincsenek, nemhogy kidolgozva, a varázsigéktől sírhatnékom van, és az egész könyv néhol rettenetesen kusza.
Vegyük csak azt, hogy a végén az olvasó számára kiderül, kik Simon szülei, de ő maga nem tudja meg, és csak megyünk tovább, mintha mi sem történt volna, nem is törődünk többet a kérdéssel.

Pedig alapjáraton mindig megörülök az LMBT könyveknek, és az esetek jelentős hányadában tényleg jól is sikerülnek, de itt most valami nagyon félrecsúszott. Volt egyfajta hangulata, akadt egy darab szereplő, akit megszerettem, és értettem, hogy honnan jött ez az egész, csak azt nem, hogy hova megy. De lehet, hogy az utóbbival Ranbow Rowell is így van.
És nagyon sajnálom, mert egyébként tényleg imádom ezt az írót, mind a Fangirl, mind az Eleanor és Park hatalmas kedvencem. De ezt a Simon Snow dolgot nem kellett volna erőltetni, ha engem kérdeztek.

Borító: 
Őszintén szólva ez sem tetszik annyira. De a belső borító és a nagyobb egységek elején lévő képek nagyon szépek, azok még úgy is magukkal ragadtak, hogy amúgy nem lett a szívem csücske a könyv.

Kedvenc idézet(ek): 
"“Snow.”
He jerks his head up. “Baz.”
“I’m trying to imagine what you’re doing at my door.… Did you roll down a very steep hill and land here?”
“Baz…,” he says again. And I wait for him to get it out. “You’re—you’re wearing jeans.”
I tilt my head. “I am. And you’re wearing half the countryside.”
“I had to walk from the road.”
“Did you?”
“The taxi driver was afraid to come down your drive. He thinks your house is haunted.”
“It is.”"

"Micah plays baseball, and he has a face so symmetrical, you could summon a demon on it."

Röviden összefoglalva: 
Na most, eleve vannak nyelvi korlátok, mivel a könyv magyarul nem jelent meg, szóval angoltudás szükséges, ha el akarja valaki olvasni.
Egyébként olyanoknak ajánlom, akik annyira nincsenek odáig a Harry Potterért, vagy Drarry shipperek, és el tudják engedni a rengeteg magyarázkodást és a világ gyengeségeit.