2017. július 26., szerda

Könyvsorozatok augusztusra

Nemsokára elkezdődik a nyár utolsó hónapja, és nem egy diák számára ez az utolsó időszak, amikor annyit olvashat (vagy legalábbis majdnem annyit), amennyi jól esik. Sokan ilyenkor mennek nyaralni, és hát a bőröndbe mindig be kell szuszakolni egy pár könyvet. Meg aztán, az otthoni heverészés a dögmelegben (írom ezt két pulcsiban) sem az igazi könyvek nélkül.
Én alapjáraton nem olvasok sokkal többet nyáron, mint iskolaidőben, mert nekem az elviselhető közérzet fenntartása érdekében szükségem van erre az elfoglaltságra a tanulás mellett is, legfeljebb lejjebb adok az alvásidényemből. De ettől teljesen függetlenül megválogatom, hogy mik kerüljenek a kezembe nyáron, mert a nyári olvasmányaim valamiért mindig mélyebb nyomokat hagynak bennem.

Az augusztus szerintem tökéletes arra, hogy az ember belekezdjen egy könyvsorozatba, mivel ha az égiek is úgy akarják, még ebben a hónapban be is tudja fejezni. Ez egy remek pont a nyár végére, számomra mindig is tökéletes lezárásnak tűnt. Tavaly ilyenkor például Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai sorozatát kezdtem el, és állítom, hogy ha nem akkor olvasom, nem ragad meg bennem annyira. Összekötöttem a görögországi nyaralásunkkal, ami jót tett mind a nyaralás, mind a könyvek emlékének.

Mindezt végiggondolva az jutott eszembe, hogy hozok egy ajánlót.
Lassan másfél éve nyitottuk a blogot, és én még semmit sem írtam, amit egyértelműen könyvajánlónak lehetne nevetni. Általában inkább hibák után kutatva darabokra szedem a könyveket (fontos dolog az önkritika), de sosem, vagy csak nagyon ritkán ajánlok valamit, mindenféle kötekedés nélkül.

Szóval most bedobok pár sorozatot/trilógiát, amik szerintem mindenképpen megérik, hogy rááldozzátok az augusztusotokat. A legtöbbről már áradoztam a blogon - ha nem is az egészről, de legalább egy-két részről. Reménykedem benne, hogy tudok nekik olvasókat toborozni.

1. Robin LaFevers - A halál szépséges szolgálólányai 
Őszinte leszek: én nem vártam sokat ezektől a könyvektől. A borítók és a fülszövegek alapján azt hittem, hogy maximum egy közepesen viselhető YA trilógia, gyenge szereplőkkel és sablonos, de felesleges szerelmi szállal. Szerencsére valami hihetetlenül brutális módon pofára estem.
Mindegyik rész másik lány útját követi, és mindegyik egy csoda. A világ fantasztikus, a cselekmény izgalmas, brutális és fájdalmas, a szereplők kidolgozottak, a karakterfejlődések figyelemre méltóak. Az egész trilógiának nagyon egyedi és erőteljes hangulata van, letenni nem igazán lehet.

2. Kerstin Gier - Időtlen szerelem
Az írónő más könyveiről már írtam a blogon, de erről a trilógiáról pont nem.
Imádom Kerstin Gier stílusát, mert bár az olvasó végig tudja röhögni a könyveit, mégsem érzi azt, hogy komolytalanok. Ott van bennük humor, ahol kell, és annyi, amennyi kell.
A trilógia ráadásul az időutazásra épül, és ezt a témát külön szeretem. Nem könnyű jó időutazásos könyvet írni, mert nagyon gyorsan bele lehet keveredni. És ha már bele nem is keveredik egy író, még mindig fennáll a veszélye, hogy túlbonyolítja a dolgokat, vagy túlságosan lebutítja az egészet.
Itt viszont minden el van találva, egyszerűen imádtam a cselekményt. Ez önmagában még nem elég ahhoz, hogy igazán jó könyvekről beszéljünk, de szerencsére nem is merül ki ennyiben a dolog. Van még nekünk egy rakat remek karakterünk, egy olyan női főhősünk, aki nem zseni és néha meglehetősen szerencsétlen, mégsem ment az agyamra, hozzá egy részben szerethető, részben szórakoztató család, és egy vízköpő, aki mindent visz.
Ironikus, mert bár a trilógia címe Időtlen szerelem, ha valami egy kicsit gyengébbre sikeredett benne, az a szerelmi szál. Megmondom őszintén, akadtak pillanatok, amikor egyszerűen csak nem értettem, miért erőltetjük még a témát, ha egyszerűen a főszereplőknek nem is kellene összejönni, de hát ez van. Szerencsére nem végig rossz, és nem annyira rossz a helyzet, csak pár pillanat volt, amikor úgy éreztem, ez íg már nem oké. Ettől függetlenül én senkit sem akarok eltántorítani a könyvektől, sőt, ajánlom őket, mert van itt bőven olyan dolog, amiért megéri elolvasni őket.

3. Jennifer A. Nielsen - Hatalom-trilógia 
Erre a trilógiára mindenkinek szüksége van, csak még nem tud róla.
Komolyra fordítva a szót, szerintem tényleg nem szabad kihagyni, már csak az üzenete miatt sem. Egyébként főleg azoknak ajánlom, akik a középkorias világok megszállottai, és szeretik a betegesen makacs és szerencsétlen főhősöket.
Sage az a fajta főszereplő, aki vagy bénázik, vagy valami fantasztikusat csinál, vagy a kettő egyszerre. Igazi epikus hős, és szerény véleményem szerint ott van a helye a dobogó tetején, ahol Harry Potter, Percy Jackson, Frodó és társaik próbálják kiheverni amit az írók műveltek velük.
Az egész trilógia az igazi jó emberi tulajdonságok körül forog, és remekül csinálja. Tele van szerethető és kellően utálható karakterekkel, egy háborúval, ami miatt nem fogod tudni letenni, és a csavar az első részben (bár nem teljesen kiszámíthatatlan, de nem is ez a lényeg ezen a szinten) mindent visz. Valamiért elég kevesen ismerik ezeket a könyveket, főleg Magyarországon, és én kétségbeesetten próbálok segíteni a helyzeten.

4. Cassandra Clare - Pokoli szerkezetek
Mondhatnátok, hogy miért vettem ezt bele, akit érdekelt, az már mind elolvasta, de előbb had magyarázzam meg (és majd utána mondhatjátok).
Ha feljön Cassandra Clare és az árnyvadászok, akkor rögtön mindenkinek a Végzet ereklyéi ugrik be, és ez nem egy esetben nem pozitív dolog.
Mert hát valljuk be: sokan szeretjük a Végzet ereklyéit, mégis tökéletesen értjük, hogy mások miért mennek falnak tőle - mivelhogy ezektől a részektől mi magunk is szívesen falnak mentünk volna. Egyre több sorozat lesz az árnyvadászok világába, és bár vérzik a szívem, de ki merem jelenteni, hogy jelenleg a Végzet ereklyéi a leggyengébb közülük.
Mégis ez a legnépszerűbb, mivel ezzel kezdődött minden. De amiatt, hogy a csapból is ez folyik, sokan lezárták az árvadász világ témát annyival, hogy ez a legtöbb, amit Clare tud.
Pedig ez egyáltalán nem így van, és azért ajánlom a Pokoli szerkezeteket, mert nem egyszer láttam olyat, hogy valaki a Végzet ereklyéit nem szerette, ebbe pedig szerelmes lett. Clare jó író és a világa se semmi, de ehhez túl kell lendülni a Végzet ereklyéin, különben sosem fedezed fel.

5. Maggie Stiefvater - Hollófiúk 
Ha egy Maggie Stiefvater sorozatot olvasol el egész életedben, akkor az ez legyen. Két lehetőség van: vagy úgy döntesz, ennyi bőven sok volt, és tőled ez a stílus távolabb nem is állhatna, vagy beleszeretsz. Köztes állapot nincs.
A Hollófiúk egy olyan világot mutat be, amiről könnyedén elhiszed, hogy létezhet, ugyanakkor távolabb nem is állhatna a valóságtól. Titokzatos, misztikus és gyönyörű. Ezekben a könyvekben én isten bizony a leírásokat szeretem a legjobban.
És akkor ez csak az alap, erre épül a ház; Blue és a négy srác, mint főszereplők, akik közül mindegyik remekül összerakott karakter, Blue beteg mégis szerethető családja, a negatív szereplők, akiket nem győzöl csodálni és a fordulatos cselekmény, amitől újra és újra leesik az állad.
Na meg persze a függővég minden egyes rész végén, de hát így teljes az élmény.

6. Sarah J. Maas - Üvegtrón 
Sokaknak valószínűleg ezeket a könyveket sem kell bemutatni, de azért még bizonyára akadnak olyanok, akik nem ismerik őket.
Egy világ, ami leginkább a miénk 18. századi változatára hasonlít, csak ez tele van mágiával.
Tündérek, de azokból rengeteg. Ha egyetlen szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, epikus. Celaena karaktere nem egy legendás női hőst a sarokba küld, mindezt úgy, hogy a könyveknek a többi karakterre is marad elég ideje. Szereplőink folyamatosan fejlődnek, hol előre, hol visszafelé. Van, akit a magánélete készít ki, mást a folyamatos harc vagy a mágia megjelenése - vagy épp a saját maga ellen vívott háború. Nincs olyan pillanat, hogy az olvasó ne stresszelné agyon magát valami miatt.
El kell ismerni, hogy az Üvegtrón nem a legerősebb nyitókötet a világon, de ami utána jön, azért egy sokkal rosszabbat is megérné elolvasni. Én teljesen odáig vagyok ezekért a könyvekért, és elsősorban azoknak ajánlom, akik fantasyre vágynak, mert már csak a világért is jár a piros pont.

7. Rick (Troll) Riordan - Percy Jackson és az Olimposziak
Én leborulok ez előtt az ember előtt. Rick Riordan egy zseni - zseni, aki mellesleg remekül szórakozik azon, hogy lerombolja az olvasói életét.
Nem tudom, miért olyan elfogadott az, hogy a Percy Jackson könyvek gyerekkönyvek. Tényleg fogalmam sincs.
Mindenesetre én Riordan félistenekről szóló könyveit felemelem oda a Harry Potter könyvek mellé a magas polcra.
A Percy Jackson és az Olimposziak sorozat csak a kezdet, és aki egyszer a kezébe veszi A villámtolvajt, az soha többet nem menekül ebből a világból. Pedig ha az ember belegondol, az alapötlet nem is túl bonyolult, mégse jutott eddig eszébe senkinek. Fogjuk a görög mitológiát, keverjük össze a modern világgal, és had szóljon.
Nyilván ez csak az alapja az egészen, ehhez jönnek még a karakterek és a cselekmény. Riordan egyszerre játszik hihetetlen humorral és gyilkos kegyetlenséggel. Félistennek lenni - így talán jól hangzik, de ha az ember elkezd olvasni, hamar rájön, hogy nem sok köszönet van benne.
Ezeket a könyveket már csak Percy miatt is megérné elolvasni, de nekünk nem kell beérni ennyivel, sőt. Egyre csak gyűlnek a fantasztikus karakterek (meg a fájdalmas halálok is), a cselekmény leírhatatlanul jó és izgalmas, plusz mindent fogsz tudni a görög mitológiáról.
És nem csak ez az egy sorozat van...

8. Lauren Oliver - Delírium
Nagyon szeretem a disztópiákat, mert sokat mondanak a világról és az emberiségről. Nem egy van, amiről ódákat tudnék zengeni, mégis ezt szeretném most ajánlani.
A Delírium trilógia egy olyan világot mutat be, ahol a szerelmet, a szeretetet hivatalosan is betegségnek nyilvánítják, és tizennyolc évesen mindenki átesik egy kúrán, amikor is kiirtják belőle. És mégis mi marad az emberből szeretet nélkül? Lauren Oliver szerint nem sok, és ezzel egyet tudok érteni.
Félreértés ne essék, ez a könyv nem (csak) a szerelmet helyezi piedesztálra. Azt mutatja be, hogy mégis milyen lenne, ha senkit és semmit nem szeretnénk. Ha ez az érzés nem létezne. Talán könnyebb lenne, de megéri? Nincsenek összetört szívek, nincs fájdalom, semmi ilyesmi. De jó nekünk az, ha érzelemmentes gépként élünk, amíg a szervezetünk el nem öregedik és fel nem adja?
A könyvek igen rendesen körbejárják a témát, nem hagyják, hogy ne kezdj el agyalni rajta.
Ráadásul főszereplőnk, Lena, nem játszik világmegmentőt. Egy teljesen új ember lesz a trilógia végére és a saját szempontjából hihetetlen utazásban van része, de a világ szempontjából nem tesz szinte semmit. Csak egy ember a sok közül, és ez az egyik, ami kiemeli ezt a trilógiát a többi disztópia közül. Megmutatja, hogy a főhősnek nem kell megmentenie a világot. Mindenki főszereplő egy történetben; a sajátjában. És ez pont elég, néha még sok is.

9. Diana Gabaldon - Outlander
Tudom, tudom.
De akkor sem bírtam kihagyni, ez van, menthetetlen eset vagyok, sokan mondták már.
De pánikra semmi ok, nem kezdek ismét kiselőadásba, egyszerűen csak idebiggyesztek egy régebbit. 
Giger nem adja fel, Giger növelni akarja a magyar Outlander fandomot.

Remélem sokan találtok magatoknak a nyári szünet utolsó hónapjára egy igazán jó könyvsorozatot, én ezeket teljes szívemből ajánlom.
Jó olvasást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése