2017. december 29., péntek

Victoria Aveyard - Vörös királynő

Oldalszám: 422
Kiadó: GABO
Eredeti cím: Red Queen
Fordító: Kleinheincz Csilla
ISBN: 9789634061144
Országos megjelenés: 2015
Moly.hu: XXX

Fülszöveg: 
AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Véleményem: 
Meg nem tudnám mondani, hogy pontosan mióta szemezek ezzel a könyvvel, de minimum egy éve, az biztos. A könyvtárban viszont mindig csak a második részét láttam (vagy azt se), és csak most sikerült megkaparintanom.

Érdekes ez a könyv. Napokat ültem rajta, miután elolvastam, mert egyszerűen nem tudtam, mit gondoljak róla. Az egyértelmű volt, hogy tetszett, de nem akartam, hogy ez elvakítson és ne vegyem észre a hibáit - megtörtént már. Túl sokszor. És mindig utólag jöttem rá, amikor már kitettem a véleményt. Ezt a hibát elkerülendő, adtam időt magamnak (úgyis jobb, ha le tud ülepedni a KMK cikkem).

Kezdjük az alapfelállással. Van nekünk egy disztópikus világ, ahol kétféle ember létezik; Vörös, olyan, mint a mai átlag ember, és Ezüst, ezüst színű vérrel és természetfeletti képességekkel. Az Ezüstök uralkodnak és fényűzésben élnek, a Vörösök pedig szolgálják őket, teljesen alájuk vannak rendelve és nyomorognak. Gyakorlatilag rabszolgák.
Főszereplőnk, Mare Vörösnek születik, de kiderül, hogy rendelkezik bizonyos képességekkel, és bizonyos szerencsétlen eseménysorozatoknak köszönhetően Maven, a fiatalabbik herceg jegyese lesz, és a politikai játszmák közepébe csöppen.

Na most, valóban sok dolog tetszett ebben a könyvben.
Egyrészt maga a világ. Sokat a múltról ugyan nem tudunk, de valaminek az eredményeként kétféle ember él a Földön, és megvannak köztük a különbségek. Aki erősebb, az van felül, az a csúcsragadozó. És ezek nem mi vagyunk. Nem az egyszerű, pirosan vérző, hétköznapi ember, hanem az, akinek fizikailag nagyobb ereje van. Érdekes ebbe belegondolni, hiszen a könyv kegyetlenül az arcunkba mondja, hogy az ember azért van a tápláléklánc csúcsán, mert szerencséje volt, és így alakult. Ha megjelenik egy nála fejlettebb faj, akkor lőttek az uralmunknak.

A hangsúly - félig - a hatalmon van, a hatalomvágyon és azon, hogy a legtöbben mit meg nem tesznek érte. Egyszerűen ilyen faj vagyunk, sokkal többen vágynak arra, hogy mások fölött állhassanak, mint ahányan nem, és ez elkeserítő, de igaz. Könyvünk szereplői közül rengetegen semmi másra nem vágynak. Nem számítanak a kincsek, sem a jólét, az számít, hány ember fölött uralkodsz, és a tudat, hogy mennyi mindent tehetsz meg.

A hangsúly másik fele pedig a bizalmon és az áruláson van. A könyvben sokszor feltűnik a mondat: "Bárki bárkit elárulhat." És ez így is van. Senki ne ringassa magát abba a hitbe, hogy szeretett főszereplőnk nem teszi meg.
Az elején ezt a dolgot nehéz átérezni, mert még nem ismerünk senkit és nem látjuk át a helyzetet, de a könyv második felében, már világos, hogy az írónő ezt a mondatot komolyan gondolta. Senkiben sem lehet bízni, mert lehet az akár a jó cél érdekében is, de mindenki elárulna szinte mindenkit. És persze feljön a kérdés, hogy a cél valóban szentesíti-e az eszközt, bár ezt a könyv nem dolgozza ki túlzottan, pedig ez egy jó lehetőség.

Javarészt a szereplőkkel is elégedett voltam, bár ilyen téren még van hova fejlődni. Nagyon kíváncsi lennék, hogy Mare karakterével mit kezd a szerző a későbbiekben, ugyanis ő a főszereplőnk és egyelőre "jóként" van beállítva, de azért érdekes egy gondolkodásmódja van. Ebből kétféle dolog lehet. Az egyik, hogy ez tudatos és Mare később rájön, hogy változni kéne, vagy nem az, és lesz nekünk egy borzalmas főszereplőnk, akiről el kéne hinni, hogy példakép. Az előbbi megoldásért jár a piros pont, az utóbbi esetében viszont verni fogom a fejem a falba.
Rajta kívül még a két herceget ismerjük meg jobban, a többiek eléggé háttérbe szorulnak, vagy csak apró információmorzsákat kapunk róluk. Cal és Maven érdekesek, és kellőképpen élőek, de nem kiemelkedően kidolgozottak. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mit kezd velük a következő rész.

A megfogalmazás tetszett, egy kicsit különleges volt és a fordítónak is jár a piros pont.

Ami igazán berántott, az azt hiszem, a hangulat volt. Az ugyanis meglehetősen erős, és nem nagyon ereszti az embert.
A cselekménnyel már voltak gondok. Valahogy az ember nem érzi a tettek és történések súlyát, a csavarok kiszámíthatóak, és végül is nem tudjuk, hogy hova akar kilyukadni ez az egész - ami nem lenne baj, de végig volt bennem egy olyan érzés, hogy az írónő se tudta. A vége jó volt, kellőképpen pörgős és izgalmas, éreztük a dolgok jelentőségét, és volt tét, de közben a politikai események szólhattak volna sokkal nagyobbat is. Kár érte, mert az ötlet nagyon jó, de a kivitelezés ilyen téren elég gyenge.

Ettől függetlenül olvasom tovább a sorozatot, és reménykedem, hogy az írónő tanult a hibáiból és a második rész már olyan területeken is jól fog teljesíteni, amelyeken az elsőnek nem jött össze a dolog.

Borító: 
Én odáig vagyok érte. Egyszerű és szép, de mindent elmond, amit kell, tökéletesen passzol a tartalomhoz és igényes.
Viszont nálunk a GABO adta ki, akiknél nem újdonság, hogy szétesnek a könyvek - az addig oké, hogy könyvtári, de az azért egy kicsit erős egy 2015-ös könyvtől, hogy darabjaira hullik a kezemben. Szó szerint.

Kedvenc idézet(ek): 
"Láng és árnyék. Az egyik sem létezhet a másik nélkül."

"– Hasonlóképpen, úrnőm.
– Ne nevezz így!
– Ahogy kívánod, úrnőm."

"Mindegy, milyen színű az ember vére, mindig elbukik."



Röviden összefoglalva:
Hibái ellenére én tudom ajánlani. Van benn egy-két elgondolkodtató dolog a világából adódóan, és eléggé olvastatja magát, szóval ha az ember vevő az ilyesmire és épp nincs mit olvasnia, akkor nem rossz választás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése