2016. március 6., vasárnap

Julianne Donaldson - Edenbrooke

Szerző: Julianne Donaldson
Cím: Edenbrooke

Oldalszám: 320
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Edenbrooke
Fordító: Molnár Edit
ISBN: 9789633992913
Országos megjelenés: 2015.07.17


Fülszöveg:

Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Véleményem:



Egy magával ragadó történet. Rengeteget nevettem, örültem és szomorú is voltam. Az író olyan művészien alkotta meg a történetet, hogy voltak olyan pillanatok, amikor még én se voltam biztos magamban nem hogy drága főszereplőnk.
Philip olyan férfi, aki után mindenki vágyik. Gazdag (ám nem szeretné, hogy a pénzéért szeressék), udvarias és ráadásul jó képű is. Egy jó parti. Azonban Marianne cseppet se így tekint rá. Először egy idegen, goromba frátar, aztán úriember, barát majd pedig az a férfi, akit szerethet, és aki visszont szereti.
Marianne egy alapjáraton vicces észjárású lány, akin nagyon sokat lehet nevetni. A két főszereplőnk kezdetben egy kissé különböznek egymástól, ám ahogy egyre jobban megismerik egymást rájönnek, hogy sok mindenben hasonlítanak. Szóváltásaik olykor vicces, máskor pedig aranyosak.
Marianne elvesztette az édesanyját egy lovas balesetben, az apja Franciaországba költözött, a nővérétől el választották ő meg a nagyanyjához került, ahol egyáltalán nem érzi jól magát.

Szereplők:

Philip Wyndham:
Az apja és a bátyja halála óta megváltozott. A nyakába szakadt az örökség, a birtok irányítása, ráadásként még egy kisasszonyt is a nyakára küldenek. Humoros, szeret flörtölni, igazi úriember, aki a szívügyekben mindig komoly (az már más dolog, hogy ezt Marianne nem hiszi el).

Marianne Daventry:
Sziporkázó agyú, kissé neveletlen nagyszájú lány, akit a nagyanja azért küldött Edenbrooke-ba, hogy végre felnőjön és elkezdjen úrihölgyként viselkedni. Az örökségét is ehhez szabta. Azonban a lány természete pont az ellenkezője mint mit elvárnak tőle. Később kiderül, hogy pont azzal fogta meg Philipet, hogy nem olyan, mint a többi kisasszony Londonban.

Cecily Daventry:
Nem sokat szerepel, mégis hatalmas szerepe van a történetben. Ő Marianne nővére. Habár ikertestvérek ő született előbb. A XXI. században az ő természetével mindenki azt mondaná rá, hogy egy könnyen megkapható lány.
Marianne-nal ellentétben ő egy kifinomult úrihölgy. Legalábbis azt hisszük róla, aztán megjelenik és megváltozik a véleményünk. Cecily kiszúrta magának Philipet és már az esküvőt tervezgeti vele, ám a férfi semmi jelét nem mutatta, hogy tetszene neki a lány.
Aztán megismerkedünk Mr. Kellett-tel, akinek tetszik Cecily és fordítva is így igaz. Titokban találkozgatnak, és ezt Marianne sértésnek veszi, hiszen ha állítólag a nővére szerelmes Phililbe, akkor mégis mit keres egy olyan embernél, aki nem mellesleg a rokonuk? Pedig a lány pont azért mondott le a férfiról, hogy a nővére megkaphassa.

Kedvenc idézet(ek):

"Számtalan okom volt rá, hogy lelkiismeret-furdalással vegyes undorral gondoljak a házigazdámra, nem utolsósorban az, hogy az imént készséggel megcsókoltam volna ezt az erkölcstelen, mosdatlan szájú, utálatos szoknyapecért."

"– De szép vagy! Hogy hívnak? – Az istálló ajtajára réztáblát erősítettek. – Rowton – olvastam fennhangon. – Ez a neved? – A ló felvetette a fejét, és helyeslően nyihogott. – Látom, jól nevelt paci vagy – mondtam nevetve. Tudsz valami trükköt? Kíváncsi vagyok, mi mindenre tudnálak rávenni egy szem kockacukorral. Kár, hogy nincs nálam. 
– Énekeljen neki! – szólalt meg Philip közvetlenül a hátam mögött. Összerezzentem, és ijedtem fordultam hátra. – Látom, nem csak a tehenekkel találja meg a hangot."

"– Philip Wyndham! – tettem csípőre a kezem. – Ez a legszemérmetlenebb dolog, amit életemben hallottam, és ha most itt lenne az édesanyja, azt hiszem, kapna a fejére! Ha nem vigyáz, még a végén elmondom neki, milyen gyalázatos, javíthatatlan, ocsmány pernahajdert hozott a világra."


Angol borító
Borító:

Egyszerű, mégis lényegre törően szép.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése